Kosztolányi Dezső: A KALANDOR
A KALANDOR
Jean Moréas
Nem vagyok csúf és gazdag vagyok:
szeretni tudnám és hálás lennék Önnek.
szeretni tudnám és hálás lennék Önnek.
A szája bordó mélyű drága tok,
hol harminckét fog villog és ragyog.
Haja, min egy apátnő kéjbe hörgött,
most göndörítve és zilálva széthányt
fürtökbe hull szemére - gyilkos gyémánt -,
s tussal van festve az ívelt szemöldök.
hol harminckét fog villog és ragyog.
Haja, min egy apátnő kéjbe hörgött,
most göndörítve és zilálva széthányt
fürtökbe hull szemére - gyilkos gyémánt -,
s tussal van festve az ívelt szemöldök.
Fekete kesztyűje oly omlatag.
Egy hosszú spádé, egy tollas kalap,
így lép a balkonok alatt közönnyel,
mellénye bársony, és a tőre büszke
fogantyúján szétágazó ezüstbe
gyémánt világít és smaragdkő zöldell.
Egy hosszú spádé, egy tollas kalap,
így lép a balkonok alatt közönnyel,
mellénye bársony, és a tőre büszke
fogantyúján szétágazó ezüstbe
gyémánt világít és smaragdkő zöldell.
Alkóvján hervadt illat andalog,
jönnek vadul vad várkisasszonyok,
fátyluk alatt bús homlokuk lebágyad,
ékszert dobálnak, pénzeket, s kinyílnak,
hogy csókolják szemét, mely mint a csillag,
és ajakát, a vajúdót, a lágyat.
jönnek vadul vad várkisasszonyok,
fátyluk alatt bús homlokuk lebágyad,
ékszert dobálnak, pénzeket, s kinyílnak,
hogy csókolják szemét, mely mint a csillag,
és ajakát, a vajúdót, a lágyat.
Akár egy isten, hódít mindenütt,
párbajban ölte meg gróf Montegue-t,
a pápa öccsét, húsz kondottiérit.
Magasra peckelt fővel jár nyugodtan,
boldog a nő, akire szeme lobban,
és láncravert rab-asszonyok kisérik.
párbajban ölte meg gróf Montegue-t,
a pápa öccsét, húsz kondottiérit.
Magasra peckelt fővel jár nyugodtan,
boldog a nő, akire szeme lobban,
és láncravert rab-asszonyok kisérik.
