Kosztolányi Dezső: HOLDAS TÁJ
HOLDAS TÁJ
Laurent Tailbade
Kihúnyt a végső tűz a ködbe reszketőn.
Nincs láng az ablakon, nincs füst a háztetőn.
Egyhangún brekekéz a békák bús dala.
Csipkés ruhájában pihen az éjszaka.
Csillag se gyulladott a néma fák felett.
Lábujjhegyen járnak halk illatos szelek
a réten, az alvó, arany kalászokon.
Mostan föltündököl távolban egy orom,
s ezüstös pettyektől tarkáll a barna föld.
Nincs láng az ablakon, nincs füst a háztetőn.
Egyhangún brekekéz a békák bús dala.
Csipkés ruhájában pihen az éjszaka.
Csillag se gyulladott a néma fák felett.
Lábujjhegyen járnak halk illatos szelek
a réten, az alvó, arany kalászokon.
Mostan föltündököl távolban egy orom,
s ezüstös pettyektől tarkáll a barna föld.
A néma hold evez lassan suhanva fönt.
