Kosztolányi Dezső: KILENCEDIK ELÉGIA
KILENCEDIK ELÉGIA
Francis Jammes
Az erdei út fövenyén
két lány jött, két bús jövevény.
két lány jött, két bús jövevény.
Ingott kalapjuk álmatag,
ruhájukon fehér szalag.
ruhájukon fehér szalag.
Lelkük, az fülemüle dal,
mely énekel, kacagva vall. . .
mely énekel, kacagva vall. . .
Intettek nékem valamit
a szélbe, jaj, ki tudja mit?
a szélbe, jaj, ki tudja mit?
Ki is vagyok? Két drága lány
ott lelt az erdő oldalán.
ott lelt az erdő oldalán.
Szóltak: Költő, aranykoboz,
szívünk terólad álmodoz.
szívünk terólad álmodoz.
Mellettem állt Múzsám, alant,
kezében egy bús sír-galamb.
kezében egy bús sír-galamb.
És óriási szárnyai
borzongva kezdtek szállani.
borzongva kezdtek szállani.
Az orgonák meg csöndesen
hulltak a döbbent földre, lenn.
hulltak a döbbent földre, lenn.
