Kosztolányi Dezső: MEDDŐ NŐ
MEDDŐ NŐ
Charles Baudelaire
Hullámzik, gyöngyözik ruhája fodra,
Kígyózik, mint a kígyó csavarogva,
Mint sívó homok s a puszták azúrja,
mint a tenger kel és elapad újra,
Csiszolt szeme két pompás csodakő,
oly túlvilági és oly furcsa ő,
egy angyal, egy szfinksz, harc és tiszta béke,
| járása tánc és a járása láz. |
| mit a bűvész ütemes botra ráz. |
| nem érti a mi szenvedéseink, |
| közönyös, él és reánk sem tekint. |
oly túlvilági és oly furcsa ő,
egy angyal, egy szfinksz, harc és tiszta béke,
csupa arany, acél, gyémánt, nyakék
s testén mint egy didergő csillag ég
a meddő nők fönséges szűzisége.
s testén mint egy didergő csillag ég
a meddő nők fönséges szűzisége.
