Kosztolányi Dezső: A DÉLUTÁN...
A DÉLUTÁN...
A délután, mint az üvegpohár,
amelybe semmi sincs, csak zúg rekedten.
Bús életem, te fájó és kopár,
mi lett veled, miért úgy verekedtem?
amelybe semmi sincs, csak zúg rekedten.
Bús életem, te fájó és kopár,
mi lett veled, miért úgy verekedtem?
A fecske elszállt, késő őszre jár,
csak távíródrót feketél felettem
s estére kelve köd van, csúnya sár.
Nincs több dalom és könnyem, berekedtem.
csak távíródrót feketél felettem
s estére kelve köd van, csúnya sár.
Nincs több dalom és könnyem, berekedtem.
Most lenne ideje a víg szüretnek
és téged a múlás fájdalma lep meg,
hogy egyet alszol s mindjárt itt a tél.
és téged a múlás fájdalma lep meg,
hogy egyet alszol s mindjárt itt a tél.
Lankadt lelkedre csüggedés alél
és búcsúzkodón félálomba hallod,
hogy zengenek a messze-messze halmok.
és búcsúzkodón félálomba hallod,
hogy zengenek a messze-messze halmok.
1922
