Kosztolányi Dezső: AZ ALVÓ
AZ ALVÓ
Mily néma, langyos undor ráng az ajkán,
míly túlvilági-furcsa és komoly.
Elérhetetlen bányákban kutat tán?
Ilyen egy alvó, keleti szobor.
míly túlvilági-furcsa és komoly.
Elérhetetlen bányákban kutat tán?
Ilyen egy alvó, keleti szobor.
Az ősi álom ez, mely a halálnál,
az éjjelnél is titkosabb titok.
Valaki itt van s a túlpartra átszáll,
itt van s a fénynek hátat fordított.
az éjjelnél is titkosabb titok.
Valaki itt van s a túlpartra átszáll,
itt van s a fénynek hátat fordított.
Mostan pedig beszélnek tán felőle.
Villámvonaton szállanak előre
s ordítva zeng a földi tánc, a dal.
Villámvonaton szállanak előre
s ordítva zeng a földi tánc, a dal.
De ő az éj s halál eleven szobra,
úgy fekszik itten felmagasztosodva
s az ágya csendes, fehér ravatal.
úgy fekszik itten felmagasztosodva
s az ágya csendes, fehér ravatal.
1910
