Kosztolányi Dezső: A FOLYÓ MELLETT
Beh jó, hogy most száműzve itt a déli pusztákon lakom.
Szomszédjaim földmívelők, szelid parasztok, aratók,
mig nem mulik el a napom, erdők vendége maradok.
Hajnalba harmatos rögön vezetgetem gyarló ekém,
estente kis halászbárkám ingó deszkáin lengek én.
Igy élek ismeretlenül, gondolva jókat, szépeket,
egy hosszu verset dúdolok és bámulom a kék eget.