Kosztolányi Dezső: A HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN
A HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN
A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán
ágyamra ül fásultan a magány
és rámtekint és nézdeli magát
és fésüli hosszú, hosszú haját.
ágyamra ül fásultan a magány
és rámtekint és nézdeli magát
és fésüli hosszú, hosszú haját.
Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd
és bontja, oldja tornyos fürtjeit
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.
és bontja, oldja tornyos fürtjeit
és oldja, bontja - percre perc enyész -
és újra kezdi mindig. Sose kész.
És oldja álmom, bontja gondomat,
álomtalan partokat hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.
álomtalan partokat hívogat.
Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,
hosszú haját nevetve fésüli.
Csak hallgatom álomban, éberen,
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.
hogyan motoz-motoz az éjjelen.
Most újra kezdi. Végtelen haja
oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.
1910
