Kosztolányi Dezső: AZ IHLET PERCE
AZ IHLET PERCE
Fejembe szállott a fekete méreg,
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.
szemembe fürge részegség piheg.
Kávén, dohányon dőzsölök, henyélek,
mint a komoly, vidám keletiek.
A földi álmok lassan elsuhannak,
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak
s lázult erem csak azt kopogja: Én.
búcsúzva integet felém a fény.
Megyek: vonatja lettem önmagamnak
s lázult erem csak azt kopogja: Én.
Szegény szobám ijesztően kitágul,
dalok suhannak át a másvilágbul,
a gyertya bordó napként néz reám.
dalok suhannak át a másvilágbul,
a gyertya bordó napként néz reám.
Indul a könyvtár, mint egy büszke gálya,
a padló életemnek szaharája
és egy pohár víz a nagy óceán.
a padló életemnek szaharája
és egy pohár víz a nagy óceán.
1907
