Kosztolányi Dezső: SÉTA A VÁROSON KÍVÜL, VIDÉKEN
és a mező
terít a földre gazdag asztalt.
s halkan regél
az avar és a sárguló lomb.
örök-igaz,
mint a hegyek és mint az árnyak.
de egy marad:
az élet és a szomorúság.
most leülök
a sárga fejedelmi őszben.
Lassan kihull
kezemből égő cigarettám.
Csak sírni jó.
Fejem fölött köd, csúnya varjak.
és ríkatom
az őszi bánat furulyáit.