Kosztolányi Dezső: A "LENAU GASSÉ"-N

Full text search

A "LENAU GASSÉ"-N
 
1
 
Itt senki sincs most... Lanyha őszi csöpp
áztatja a követ.
Az ünneplő tömeg
bámulja a sötét, esős időt.
 
Kezemben az ernyővel küszködöm,
keresve valakit,
ki újra lángra szit -
s nem látok át a vaksötét ködön.
 
Vergődöm a szorult sikátoron,
ki nyújt barát-kezet,
ki az, ki kivezet
e szürkeségből - mondd, szellem-rokon?
 
S elém lebegsz... De majd megfojt az ár,
a ház, a szürke kő.
S az ég, mint szemfedő
befed hideg, könnyes fodrába már...
 
2
 
Szegény poétám! Nem volt itt nyugalmad,
koromsötét volt néked ez a börtön.
Vágytál kiszállni rozzant alkatából
s kemény falába ütköztél örökkön.
 
Az élvezetnek páriájaképpen
zörgő kocsik kormos mélyén pihegtél
s üszkös szemekkel vágytál napvilágra,
míg a mezőn sikongott a hideg tél.
 
És csak futottál bőszen - önmagadtól,
vágyó szemed az Újvilágba révedt,
átvágtad a nagy óceán azúrját -
és ott se lelted azt az enyhe révet.
 
De az őrültségnek lángcsarnokán át
célodhoz értél, s ott ráhullt a béke,
a ciprusok mélységes mély nyugalma
az új Kolumbusnak kihűlt fejére...
 
1904

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi