Kosztolányi Dezső: A MAGYAR PARASZT
A MAGYAR PARASZT
Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel
száguld tovább a gőzvasút veled
s a hajnal mérgező lehelletével
leng tejszínűn az alvó táj felett.
száguld tovább a gőzvasút veled
s a hajnal mérgező lehelletével
leng tejszínűn az alvó táj felett.
Merengve megy előre, méla, álmos,
lovát magára hagyja szántani,
olykor kitárja karját, mint a táltos,
csillognak inge hószín fodrai.
lovát magára hagyja szántani,
olykor kitárja karját, mint a táltos,
csillognak inge hószín fodrai.
Roskadt inakkal lassan ballag aztán,
bölcs mélabú van napsütötte arcán,
de szem nem látta őt könnyezni még.
bölcs mélabú van napsütötte arcán,
de szem nem látta őt könnyezni még.
Mint egy bús isten jár a zöld mezőben,
döbbenve nézem, mint halad előttem
és nem tudom, mi bántja nagy szivét.
döbbenve nézem, mint halad előttem
és nem tudom, mi bántja nagy szivét.
1906
