Kosztolányi Dezső: TÉLI ALKONY
Küzd a sugár a hamvazó sötéttel,
fönn a tetőn sok vén kémény pöfékel,
a hósík messze selymesen ragyog.
a téli alkony nesztelen leszállott.
Mint áldozásra készülő leányok,
csipkés ruhába állanak a fák.
retteg zavarni az út szűzi csendjét,
az ébredő nesz álmos, elhaló.
táncolva, zengve és zenélve lágyan,
fehér rózsákként hull alá a hó.