Kosztolányi Dezső: WALPURGIS-ÉJ

Full text search

WALPURGIS-ÉJ
 
Julius Hart
 
Forrón lebeg föl a nyár-éjszaka,
nehéz virágillat bolyong a kertbe,
virágpihén susog a szél szava.
 
A zaj kihal, csók csattan messze-messze,
fuvola szól - s az úton egyedül
egy kis madár botorkál tévelyegve.
 
Az ablak nyitva, az erkély felül
vadszőllő int, a fák sötétedőek,
fejük lecsüng s az éjjel elvegyül.
 
Egy sárga oroszlánbőrön előtted
fekszem ziláltan, kusza hajjal én
s lázas fejem vad álmokkal beszőtted.
 
Véres vonalba hull alá a fény,
a lánc aranyján imbolyog a mécses
és a piros derű ágyadra mén.
 
Te nyugszol az ágy bíborán, sötét lesz;
barnult karod már pőre s homlokod
kék orchideáktól, gyöngylánctól ékes.
 
Melledről a fátyolt tovább dobod,
vékony kezed zúgó szivedre téve,
szemed csukod s nyakad már villog ott.
 
Kevély fejedről szűk habokban ér le
sötét hajad s beárnyal reszketeg,
mint éjszínű virágok kondor éke.
 
Nagy némaság van, megkapom kezed,
tűz-csókokat adok lágy ajkaidnak,
tompán kacagsz, hiszek és reszketek.
 
Közelg az éjfél, esdekelve hívlak,
az ég benéz a széttárt ablakon,
beszáll a végső, édes, éji illat...
 
S a mécsvilág kialszik elhalón...

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi