Kosztolányi Dezső: SZÜRKE SZELÍD NAP VOLT
SZÜRKE SZELÍD NAP VOLT
Alekszandr Blok
Szürke, szelíd nap volt, haloványra festve,
mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.
mint bágyadt női kéz kelt a beteg estve.
Eldugták a szívük, szobákba siettek,
szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.
szomorúak voltak, a gyásztól ijedtek.
Már nem is köszöntek, a szót se akarták,
a kacajt márványló vállal eltakarták.
a kacajt márványló vállal eltakarták.
A kivágott ruhák hideg díszeikkel
fagyosan csillogtak, mint a kigyópikkely.
fagyosan csillogtak, mint a kigyópikkely.
Asztalra hajoltak és a láz viharzott,
frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot.
frizurák súroltak egy-egy tüzes arcot.
Szívek-szemek égtek - s a vágyak - ez éjen -
csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen.
csak a kert, csak a kert, az hallgatott mélyen.
Egyszerre, mint jelre, elment a sereglet.
Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek.
Hosszú fehér ruhák a lépcsőn lebegtek.
Eltüntek a kertbe, az éjbe reszketeg,
szégyenkező bíbor festette az eget.
szégyenkező bíbor festette az eget.
Véres csillag lobbant a vén erdő megett.
