Kosztolányi Dezső: AZ IVÓ
Tömjén gyanánt száll rá a füstgomoly.
Ártatlan arcán lázak mégse nyílnak.
Sohasem ily józan, nyugodt, komoly.
Szemére hűvös mámor szálldogál.
Poharát szertartásosan emelve
most úgy iszik, akár egy áldozár.
mintha az élet gyászos gyógyszerét
emelné búsan a halál elé,
nem egy pohár - tűznedvvel lángoló -,
hogy azt is, azt is kihörpintené.