Kosztolányi Dezső: DÉL
DÉL
Nehéz melegség leng a tóra,
pilledtek a fáradt növények,
egy percre most megáll az élet
s magába néz a déli óra.
pilledtek a fáradt növények,
egy percre most megáll az élet
s magába néz a déli óra.
Szomjú a föld, izzó az űr fenn
és a harangszó lomha, fáradt,
inogva, lassan, csendben árad,
a kert meredten ég a tűzben.
és a harangszó lomha, fáradt,
inogva, lassan, csendben árad,
a kert meredten ég a tűzben.
A dél jön s mint hegyen merengő
vándor, lassan halad előre,
aztán hideg mélységbe dől le
s a délutáni lomha csend jő...
vándor, lassan halad előre,
aztán hideg mélységbe dől le
s a délutáni lomha csend jő...
1905
