Kosztolányi Dezső: ÉNEK A SZÍVEMHEZ
ÉNEK A SZÍVEMHEZ
Verj, verj szivem, te gyáva lázadó
saját véredbe fuldokolva, égve,
a természet zavart hangversenyébe
légy egy picinyke, fáradt, lomha szó.
saját véredbe fuldokolva, égve,
a természet zavart hangversenyébe
légy egy picinyke, fáradt, lomha szó.
Zenédre lejt az ünnepi menet,
meleg szavadra perceg minden óra,
verj indulót csókos találkozóra
s a temetéshez gyászos éneket.
meleg szavadra perceg minden óra,
verj indulót csókos találkozóra
s a temetéshez gyászos éneket.
Az égen ott az alkonyati fátyol,
szegény, szegény szívem, aludni vágyol,
te, ki zajongni nem tudsz semmiért?
szegény, szegény szívem, aludni vágyol,
te, ki zajongni nem tudsz semmiért?
Ne még, ne még; ordító viharokba
és néma csendbe fátylasan zokogva
verj bús szivem s ne kérdd, ne kérdd - miért?
és néma csendbe fátylasan zokogva
verj bús szivem s ne kérdd, ne kérdd - miért?
1906
