Kosztolányi Dezső: KÉJVÁGY
KÉJVÁGY
Sovány vak ember
sziklára kötve
magába gunnyaszt,
egy hegynek ormán.
Az ajka száraz,
heves tüzekben
sötétre égett.
Nincs már könyűje,
se csókja, bókja,
régen kifáradt
a szív csatáján.
Ül mozdulatlan,
lustán merengve,
csak foga villog
az éjszakában.
sziklára kötve
magába gunnyaszt,
egy hegynek ormán.
Az ajka száraz,
heves tüzekben
sötétre égett.
Nincs már könyűje,
se csókja, bókja,
régen kifáradt
a szív csatáján.
Ül mozdulatlan,
lustán merengve,
csak foga villog
az éjszakában.
1905
