Kosztolányi Dezső: MÉLA AKKORDOK
MÉLA AKKORDOK
1 Az első méla akkord
Kérem, ne sírjon: köztulajdon
a lángolás, a szerelem,
úgy kapjuk a tüzet a parkon,
a sétaúton, a teren.
a lángolás, a szerelem,
úgy kapjuk a tüzet a parkon,
a sétaúton, a teren.
Azt, akinek tűz van szemében,
megszólítjuk: "Pardon - tüzet!"
Akárcsak a dohányos éppen -
aztán megyünk egykedvüleg.
megszólítjuk: "Pardon - tüzet!"
Akárcsak a dohányos éppen -
aztán megyünk egykedvüleg.
Most, hogy kilobbadott a lángunk
és elhagyott a szerelem,
megyek, nem lantolom silány búnk -
de kalapom megemelem.
és elhagyott a szerelem,
megyek, nem lantolom silány búnk -
de kalapom megemelem.
Nem tart örökké semmi ünnep,
a fény, a lávacsók kihalt.
Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,
mint egy kiégett, rossz szivart!
a fény, a lávacsók kihalt.
Oltsuk ki hát hamvadt tüzünket,
mint egy kiégett, rossz szivart!
2 A második méla akkord
Pár év előtt még lányos arcod
derűs sugárzás, tiszta báj volt,
most képeden csomóba rajzik
a nyári szeplő és a májfolt.
derűs sugárzás, tiszta báj volt,
most képeden csomóba rajzik
a nyári szeplő és a májfolt.
Ma könyvet írsz, hű és okos vagy,
körötted a kedv bárhogy is forr,
toll, pápaszem a fegyvered csak
s nem kell neked tükörke, rízspor.
Mindezt én objektiven nézve,
naplómba róva konstatálom,
hogy plátóin ma is szeretlek
s nem bánt a régi, vészes álom.
körötted a kedv bárhogy is forr,
toll, pápaszem a fegyvered csak
s nem kell neked tükörke, rízspor.
Mindezt én objektiven nézve,
naplómba róva konstatálom,
hogy plátóin ma is szeretlek
s nem bánt a régi, vészes álom.
Ó, hű maradt szivem tehozzád,
de engedd konstatálni, lelkem,
hogy az ily változás hatalmas
s reánk - fölöttébb kellemetlen.
de engedd konstatálni, lelkem,
hogy az ily változás hatalmas
s reánk - fölöttébb kellemetlen.
1905
