Kosztolányi Dezső: ÖRDÖNGŐSÖK
ÖRDÖNGŐSÖK
Virágos tőrrel a szivünkben
szoktunk mi házról-házra járni,
ördöngős sípoló bűvészek,
az ördög édes cimborái.
szoktunk mi házról-házra járni,
ördöngős sípoló bűvészek,
az ördög édes cimborái.
Tudunk nevetni és zokogni,
szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,
sírunk a renyhe rózsakertben,
kacagunk, ha szívünkbe szúrnak.
szolgálunk Mammonnak s az Úrnak,
sírunk a renyhe rózsakertben,
kacagunk, ha szívünkbe szúrnak.
Könnyes arcunkon ezer álarc,
mások szemébe sose nézünk,
csupa hazugság a szerelmünk,
csupa öröm a szenvedésünk.
mások szemébe sose nézünk,
csupa hazugság a szerelmünk,
csupa öröm a szenvedésünk.
A jajszavunkon is kacagnak,
utál a marcona egészség
s mutogatjuk szegény szivünket,
mint koldus a fehér egérkét.
utál a marcona egészség
s mutogatjuk szegény szivünket,
mint koldus a fehér egérkét.
Ráolvasunk, jövőbe látunk
és táncra fogjuk béna lábunk,
rikoltozunk rekedt torokkal,
dobot verünk és trombitálunk.
és táncra fogjuk béna lábunk,
rikoltozunk rekedt torokkal,
dobot verünk és trombitálunk.
A szürke országút az ágyunk
és derékaljunk a hegyoldal,
ordítunk a fergetegekkel,
versenyt futunk az őszi holddal.
és derékaljunk a hegyoldal,
ordítunk a fergetegekkel,
versenyt futunk az őszi holddal.
De néha-néha péntek éjjel
halotti fellegeknek intünk
és ekkor csupa könny az arcunk
és ekkor csupa vér az ingünk.
halotti fellegeknek intünk
és ekkor csupa könny az arcunk
és ekkor csupa vér az ingünk.
1908
