Kosztolányi Dezső: UTÓHANG
UTÓHANG
1
Az én tragédiám rövid volt,
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
szenvedtem, álmodtam sokat;
hová tekinték, tárt karokkal,
márványhideg kebel fogadt.
Egy gúnymosoly lecsillapítá
lázongó érzeményimet
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
lázongó érzeményimet
és most szivem, mint befagyott tó,
hullámtalan, nyugodt, hideg...
2
Te, aki folyton lázban égtél
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
s körülvett taps, parfüm, kacaj,
halvány, fehér, hideg leányzó -
tudod-e, mi a jaj?
Te, akit oly dőrén magasztal
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
a tettető, mázos-szavú,
érzed, mi sok szív vérzik érted -
tudod-e, mi a bú?
Te, ki sosem voltál magadban,
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
ha a sötét éj árnya jön,
vonaglasz-e a hószín ágyon -
tudod-e, mi a könny?
1906
