Kosztolányi Dezső: ÁLLATOK BESZÉDE
ÁLLATOK BESZÉDE
Medve
- Mindig ölelnék, mindent, a világot,
a fát, a sziklát, a kisgyereket,
vagyok a lompos és otromba jóság,
a láncravert, esetlen szeretet...
a fát, a sziklát, a kisgyereket,
vagyok a lompos és otromba jóság,
a láncravert, esetlen szeretet...
Vadkan
- Zrinyi Miklósnak aljas gyilkosa.
Röfögve száz alakot öltök
s amint elbántam a dicső magyarral,
ármánykodással vagy kemény agyarral
irtok a földön mindenféle költőt.
Röfögve száz alakot öltök
s amint elbántam a dicső magyarral,
ármánykodással vagy kemény agyarral
irtok a földön mindenféle költőt.
Víziló
- Csak azt tudom, hogy lenni, enni jó!
Leírni szörnypofám nincs semmi szó!
Iszonyú száj, hús-poklokhoz nyiló!
Négyszögletes tömb, kétezer kiló!
Grammban kimondva épp két millió!
Egyiptom álma! Roppant vízió!
Lidércnyomás! Húszmázsás víziló!
Leírni szörnypofám nincs semmi szó!
Iszonyú száj, hús-poklokhoz nyiló!
Négyszögletes tömb, kétezer kiló!
Grammban kimondva épp két millió!
Egyiptom álma! Roppant vízió!
Lidércnyomás! Húszmázsás víziló!
Nyúl
- Bátor vadász, ki átlövöd acéllal
alázatos és tiszta szívemet!
Tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,
ki meghalok, az életért zokogva,
mint az egyéves, síró kisgyerek.
alázatos és tiszta szívemet!
Tiszteld az én százszor-szent gyávaságom,
ki meghalok, az életért zokogva,
mint az egyéves, síró kisgyerek.
1928
