Madách Imre: A visszhang
A visszhang
Esengve fordulsz ember társaidhoz,
Hogy együttérzéssel könnyitsenek . . .
Nem ők, nem ők, az érzéketlenek !
Szemere P.
Hogy együttérzéssel könnyitsenek . . .
Nem ők, nem ők, az érzéketlenek !
Szemere P.
Ha nincsen oly kebel,
Mely visszazengené
Keservem, és e kín
Egésszét értené,
Mely visszazengené
Keservem, és e kín
Egésszét értené,
Szűm akkor a vadon
Bércéhez esdekel,
S keservem benne leg-
Kegyesb hivére lel.
Bércéhez esdekel,
S keservem benne leg-
Kegyesb hivére lel.
Ki - hallgat engemet,
Viszonyzva sóhajim,
S az emberek között
Elértve lángjaim.
Viszonyzva sóhajim,
S az emberek között
Elértve lángjaim.
"Mi kín ! mi gyötrelem !
Fagyasztja létemet,
Ah, ő kebled gyanánt,
Kövülve, nem szeret !"
Fagyasztja létemet,
Ah, ő kebled gyanánt,
Kövülve, nem szeret !"
"Szeret" repűl felém,
A kába hang, s enyész,
Ah, éltem édene
Borús neszében vész !
A kába hang, s enyész,
Ah, éltem édene
Borús neszében vész !
"Szerelmem - Dőre hang !
Visszhangra nem talál" -
"Talál!" kiált a bérc
Kinom sóhajinál.
Visszhangra nem talál" -
"Talál!" kiált a bérc
Kinom sóhajinál.
E dőre képzelet
Virítja éltemet
És benne élek én :
Míg sírom eltemet.
Virítja éltemet
És benne élek én :
Míg sírom eltemet.
