Madách Imre: Sárga lomb
A virágot fel se vesszük,
Minden óra új gyönyört ad -
A hervadtat porba vetjük,
A virágok mind kihalnak,
S múlt idők emlékeűl csak
Sárga lombjaik maradnak.
Édes bú emlékeképen -
Egy-egy napnak érzeménye
Írva van minden levélen.
Mely a multban éle-nyíla -
Ez kertben, míg az vadonban,
Ez lányszűt, az sírt virasztva.
Száll előttem egyszer még el,
Amidőn a dalt mosolygva
Zengem el - könyűs szemekkel.