Madách Imre: A zászló-őr

Full text search

A zászló-őr
 
Zúg az ostrom, dűl a bástya
Mind előre, feltarthatlan.
Gáttörő folyamként zúdúl
A honvéd, - míg a falon van.
 
Jobbra-balra hullnak társi,
Sok, mely elfolyt a szentelt vér.
Retteg minden, hogy kegyelmet,
Nem is oszt az, aki nem kér.
 
Nincs már mentség, nincs erő, mely
A győzelmet feltarthassa;
S kétségbeejtő és halálos
A vesztőknek gondolatja.
 
*
 
Elviharzott a sötét nap,
Győztes zászló leng a bástyán,
Szerte zeng győzelmi ének,
S mért szól mégis oly mogorván.
 
Némán jár a zászló mellett
Halvány arccal annak őre,
Melle vérzik, búsan eszmél
Hányat vittek temetőre. - -
 
S amint eszmel, amint vérzik,
A zajatlan éjszakában
Embert vél mozogni látni
Oldalvást egy csatornában.
 
Két alak jő most elébe,
Éhenholtan, kétségbesve
Kulcsolt kézzel térdre hullnak
Ily kérelmes szókat ejtve :
 
"Óh kegyelmezz, óh kegyelmezz,
Sorsunkat kezedbe rakjuk,
Rejtezénk, de az éhséget
Már tovább el nem bírhatjuk."
 
S a honvéd legott elfordul,
Hogy ne lásson térden embert,
Kezd nagy mérgesen beszélni,
És keres, keres, tán fegyvert :
 
"Hát igy kelletett-e, úgymond,
Szedte-vette gyáva népe
Nyomorognotok, nem bízva
A magyar nagylelkűségbe !"
 
S a tarisznyából e szóra
Feltálalja, amije van,
Ellenének, s zászlójánál
Fel-le jár némán, nyugodtan.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi