Madách Imre: Zsibvásáron
Zsibvásáron
Megfáradt kedéllyel életúntan
A nyomor fog megbékítni engem,
Gondolom, ha látom, mint törekszik,
Fárad és küzd még az is, hogy éljen.
A nyomor fog megbékítni engem,
Gondolom, ha látom, mint törekszik,
Fárad és küzd még az is, hogy éljen.
Zsibvásárra értem; szerte-széjjel
Korhadt házi bútorok hevertek.
Válogattak köztük, felrugák ezt,
Ócsárolták azt, avagy nevettek.
Korhadt házi bútorok hevertek.
Válogattak köztük, felrugák ezt,
Ócsárolták azt, avagy nevettek.
Ottan mérnek egy vas sírkeresztet,
Fontra adják, míg hajdan ki tudja
Hogy nehezkedett egy árva szívre
A kicsiny kereszt világnyi súlya.
Fontra adják, míg hajdan ki tudja
Hogy nehezkedett egy árva szívre
A kicsiny kereszt világnyi súlya.
Itt imádságos könyv vár sorára,
A sajtárus nézi fütyörészve;
Hajdan egy megtört szív jó barátja,
Aki vigasztalta, vele érze.
A sajtárus nézi fütyörészve;
Hajdan egy megtört szív jó barátja,
Aki vigasztalta, vele érze.
Sárga lombot lök belőle sárba
Szebb napokból megszentelt ereklyét,
S hogy súlyával meg ne rövidítse,
Gondtalan lábbal tapodja azt szét.
Szebb napokból megszentelt ereklyét,
S hogy súlyával meg ne rövidítse,
Gondtalan lábbal tapodja azt szét.
Nyoszolyát vesz ottan a kerítő,
Szent tanyáját szerelemnek egykor,
Üreset most, mint a téli fészek;
Dalja tudja Isten hol barangol.
Szent tanyáját szerelemnek egykor,
Üreset most, mint a téli fészek;
Dalja tudja Isten hol barangol.
Trágár élccel hordja el magával
Egy korcsmáros bájos hölgynek arcát;
Majd ivószobára fog lenézni,
Melyet hódolat melengetett át.
Egy korcsmáros bájos hölgynek arcát;
Majd ivószobára fog lenézni,
Melyet hódolat melengetett át.
A lámpát meg egy tolvaj vevé meg,
Melynél a bölcs éjeket virasztott,
S míg az éjnek titkait kutatta,
Élvezetlen hagyta a világot.
Melynél a bölcs éjeket virasztott,
S míg az éjnek titkait kutatta,
Élvezetlen hagyta a világot.
Óh szentségtörő, gyalázatos faj
Sírokon vásárt nem félsz ütni?
Nem lép-é elődbe a kisértet
Melynek csendjét vad zajod elűzi?
Sírokon vásárt nem félsz ütni?
Nem lép-é elődbe a kisértet
Melynek csendjét vad zajod elűzi?
Minden vágyad pár fillért keresni,
S egy világnak romját árúsítod.
Mért nincs megváltónk korbácsa nálam,
Hogy szétverném ronda társaságod.
S egy világnak romját árúsítod.
Mért nincs megváltónk korbácsa nálam,
Hogy szétverném ronda társaságod.
Vagy nem néz-e már e dőre földre,
Aki nyúgodott a vas keresztnél ?
S a könyv asszonyának szent imája
Nyom nélkül veszett-e el, mint a szél ?
Aki nyúgodott a vas keresztnél ?
S a könyv asszonyának szent imája
Nyom nélkül veszett-e el, mint a szél ?
Tán az ágyat, e tündérvilágot,
Eladák mivel megéhezének;
Vagy megráncosodtak s arcaiknak
Rózsájával elhervadt szerelmek?
Eladák mivel megéhezének;
Vagy megráncosodtak s arcaiknak
Rózsájával elhervadt szerelmek?
Hát a bölcsnek észlámpája is csak
Úgy aludt ki, mint kicsinyke mécse ?
A száraz lomb bájos nőnek arcán
Önmagát már régesrég túlélte ? - -
Úgy aludt ki, mint kicsinyke mécse ?
A száraz lomb bájos nőnek arcán
Önmagát már régesrég túlélte ? - -
Más világ lép fel, ha mi leléptünk,
Ami nekünk szent volt, gúny tárgya
Veszne bár emlékünk is magunkkal
S mit szerettünk, szűnk egész világa !
Ami nekünk szent volt, gúny tárgya
Veszne bár emlékünk is magunkkal
S mit szerettünk, szűnk egész világa !
