Madách Imre: Csillagok
"Adj közűlök jó anyám! -
Mond - hadd játszom vélek én is
Oly szépen néznek le rám."
Emberkéz nem éri fel
Ott a szellemek hazája
Mély titokban ünnepel."
Anyjának karára dűl:
"Mért is oly szép a csillag, ha
Ég elérhetetlenűl."
És a csillag ím leszáll,
Bájsugáru halvány arca
A gyermek könnyében áll.
Vágyva szívet, vágyva hont,
És e két vezércsillaggal
Hévvel a csatába ront.
Mint a csillag oly hideg,
S szolgabűnnel lelkeikben
Születnek az emberek.
Hű anyáért néz körűl.
Édes anyja már csak a föld,
Felzokog s ölébe dűl.
Sírja ormán ott viraszt.
Óh való-e most, vagy újra
Egy könyű rajzolja azt ?