Madách Imre: Kórágyon

Full text search

Kórágyon
 
Vad láng ég arcámon, ereimben
Pusztító tűz lüktet vér helyett,
Érzem, érzem minden dobbanással
Éltem mi gyorsan elsiet.
 
Láthatatlan lelkek szítogatják
Azt talán, mint ember a tüzet,
S hagynak egy szűt lassan hamvadozni,
Míg egy vulkánt gyujtnak más felett.
 
Az nyugodtan, csendességben élhet,
Ah, de költő-kéjt csak ez talál,
Üdvözölve légy hát, pusztitó tüz,
Üdvözölve nyugtató halál.
 
Óh, ne küzdj tovább is ellenébe,
Makacsan még, ifiú kebel,
Óh, ne nyujtsd a létet, melyben úgyis
A létért már csak harcolni kell.
 
Teljes éltemben mindég kerültem
Minden rossz érzést, rossz bényomást,
Ámde hogyha már kerülhetlen lett
Elszántan fogadtam a csapást. -
 
És ki van, ki szívesen felkelne,
Hogyha fáradtan elszenderűl
Óh ki van, ki szívesen születnék,
Ha nyugodni sír ölébe dűl.
 
S ép nékem e hangyaboly világon
Vágyaim mi végett függjenek,
Melyen érzem Isten egyedűl nagy
S oly kicsik, törpék az emberek.
 
Hogyha felmarad lelkemnek énje,
A nagyot tisztábban élvezem;
Hogyha hamvamat széthordja a szél,
Búm is elhagy, mindegy hát nekem.
 
Jöjjön bármi, vétkek súlya nem nyom
Sok volt e szív gyöngesége bár,
A nagy percben mind nem sokba számol
És letörli végkép a halál.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi