Móricz Zsigmond: CSODÁLKOZÁS
CSODÁLKOZÁS
Nem tudom megérteni; hogy hogyan lehet valaki,
aki engem meg nem ért.
aki engem meg nem ért.
Oly egyszerű és világos és előttem nem titok
S ha ki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,
hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek...
S ha ki rámnéz, tág szemmel néz s mint egy őrültet csodál,
hol veszett el kettőnk között a kapcsolat, emberek...
Gondold végig: a gondolat arra való, hogy megértsd!
gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!
gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!
gondold végig: elejétől, egyszerűn, amint igaz!
gondold el a gondolatot: és engedd, hadd járjon át!
És akkor egy uj ember léssz: egy uj ember: uj, igaz!
Lélek, aki lelket keres és oly boldog, ha talál,
mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.
mint a néma idegenben egymásra lelt földiek.
Én nem tudlak megérteni, hogy nem értesz engemet...
Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?...
Hát hogy lehet valaki: aki engem meg nem ért?...
Budapest, 1920. január 13.
(A közlés időpontja: 1925. január 1.)
