Móricz Zsigmond: TAVASZI DAL
TAVASZI DAL
Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur?
Más rohan a fórumra, ha szíve kigyúlada könnyen;
Ámde ma elragad hévvel erős szív férfiu lángja
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom.
| Szívem daltalanúl ére kilencedik év!... |
| Féltve magamnak én mély tüzemet takarám. |
| És ibolyás réten kidalolom nevedet! |
| Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad! |
Éltet adott, tetemet, dús lelket anyám, aki szűle:
Ingatag, tétova életem biztos irányba vezetted
Habhányt lelkem, Csillagom úgy vezetéd te az áron,
Mind a tiéd, mi vagyok s mi engemet illet:
| A te szerelmedben izza ki bennem az érc!... |
| S édes oázisban rám virit íme a Lét! |
| Hogy boldogságnak árama hord ma szinén! |
| Drága becézd magadat, drága szeresd magadat! |
S én rossz, gazdag ajándékkal koszorúzok akárkit,
Bárkire műhelyemben glória száll pazarolva,
Ittasan űznek az Élet ízei, hangjai, színe,
S fényt kap bármi rög elfogván sugarát a napomnak:
| Csak téged Szívem fosztalak untalanúl. |
| Csak te maradsz rejtett, ihletem, aki adád! |
| Bárha te éltetsz, mint éltet ad a levegő. |
| Bár rajtad suhan át: úgy nemesűl a sugár! |
Ám, ha ki távolról néz életem bérce felé majd:
És ki szivem zengését hallja a fényteli mennyben:
Íme ma elragadott az erős szív férfiu lángja,
Zúgó szellők szárnyra vegyétek, büszke a hangom!
| Látja csodás kékjén létedet én Levegőm! |
| Ódás érzést hall, róllad zengve zenét. |
| És ibolyás réten kidalolom nEvedet! |
| Kis citerám nosza pengj, boldog a dal, mi fakad! |
1912. május 1.
