Petőfi Sándor: EMLÉNY
EMLÉNY
A szinész utain virág s tövis terem,
A szinész élete öröm és gyötrelem,
Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit,
Leplezve gondosan az élet terheit,
Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet,
Szellem bejárja a földet és eget,
Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét,
Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,
S bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan
Amig szive dobog s mig pártfogója van,
Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,
Szeretni lángolón ohajtott pályáját.
A szinész élete öröm és gyötrelem,
Bűvös szellemkezek vezérlik lépteit,
Leplezve gondosan az élet terheit,
Szép álmot álmodik: öröklő hirnevet,
Szellem bejárja a földet és eget,
Bú- s kéjnek egyaránt feltárja kebelét,
Részvéttel osztja meg a szenvedő könyét,
S bár megvetett, szegény, de nem boldogtalan
Amig szive dobog s mig pártfogója van,
Mert pártfogója az, mi neki üdvöt ád,
Szeretni lángolón ohajtott pályáját.
| S még a hir nevéről |
| Szép dolgokat beszél, |
| Sirhalma pázsitán |
| Zokogva sir a szél. |
Kecskemét, 1843. március 23 - 30. között
