Petőfi Sándor: MEGÚNT RABSÁG

Full text search

MEGÚNT RABSÁG
 
Mindent elkövettem,
Amit lehetett,
Jó remény fejében,
Hogy majd megszeret.
 
Féktelen, szilaj volt
Lelkem, mint a tűz,
Melyet a szél meggyúlt
Háztetőkön űz;
 
És lettem szelíd láng,
Min melegszenek
Őszi estén békés
Pásztoremberek.
 
Voltam mélybe omló
Bérci zuhatag,
Habjaim robajjal
Szakadoztanak;
 
S lettem méla csermely,
Halk, morajtalan,
Kedvemet lelő a
Part virágiban.
 
Voltam sziklahomlok,
Zordon és magas,
Hol lakott mennydörgő
Villám s büszke sas;
 
S lettem völgy ölébe
Rejtezett berek,
Melyben csalogányok
Búja kesereg.
 
Voltam... mi nem voltam!
Mivé nem levék!
És a lyányka most is
Csak a régi még.
 
Nem, tovább nem űzöm!
Mert ez drága bér;
Tán ily áldozattal
A díj föl sem ér.
 
Szerelem, lerázom
Fölvett láncodat,
Kedves lánc, igaz, de
Mégis lánc marad.
 
Most hát lelkem, repdess
Régi szárnyadon,
Merre a szabadság
Végtelenje von!
 
Debrecen, 1843. december

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi