Petőfi Sándor: A LEÁNYKÁKHOZ

Full text search

A LEÁNYKÁKHOZ
 
Ne haragudjatok rám,
Leánykák, lelkeim!
Hogy oly sokszor beszélnek
A borról verseim.
 
Ti nem gondolhatjátok,
Mily bús az életem,
Hogy gyakran a keservek
Keservét szenvedem.
 
Mig olvassátok tőlem
A tréfás dalokat,
Nem sejtitek, hogy néha
Szivem majd megszakad.
 
S lássátok, szépeim! ha
A bú nekem rohan,
Mint felbőszült oroszlán,
Emésztőszilajan;
 
Ha a világ előttem
Éjjé sötétedik,
S a sötétséges éjben
Vihar kerekedik,
 
És a vihar szivemben
Dúl irgalmatlanúl:
Csak a bor, amitől ez
Ismét lecsillapúl.
 
Lecsillapúl lassanként,
Elzúg a fergeteg,
S én újólag vidám, kék
Eget szemlélhetek:
 
S a fölvidámult égen
A régi fényben jár
A jókedv holdja, a szép
Örömcsillagsugár.
 
Ily jótevő orvosság
A szőlőnedv nekem:
Nem egyszer menté meg már
Megúnt, bús életem.
 
Mert gyakran voltam úgy, hogy
Csak még egy pillanat...
S most pókháló födözné
Versíró tollamat,
 
Míg én magam fekünném
A sírban hidegen,
S a föld hideg porával
Vegyűlne tetemem - -
 
Ne haragudjatok hát,
Leánykák, lelkeim!
Hogy oly sokszor beszélnek
A borról verseim.
 
Pest, 1844. október

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi