Petőfi Sándor: DÁRIDÓ UTÁN
DÁRIDÓ UTÁN
Ez volt aztán az éjszaka!
Bort többé sose lássak,
Ha életemben párja volt
Ennek az áldomásnak.
Bort többé sose lássak,
Ha életemben párja volt
Ennek az áldomásnak.
Egész mohácsi ütközet
Ment végbe ott közöttünk;
Igaz, hogy a török a bor,
És a magyar mi lettünk.
Ment végbe ott közöttünk;
Igaz, hogy a török a bor,
És a magyar mi lettünk.
Hanem még az is igaz ám,
Hogy harcoltunk vitézül,
Kivált mikor már a király,
Az ész, kidőlt nyergébül.
Hogy harcoltunk vitézül,
Kivált mikor már a király,
Az ész, kidőlt nyergébül.
A győzelmes poharakat
Dühhel nyakon ragadtuk,
S függtünk letéphetetlenűl,
Mint a pióca, rajtuk.
Dühhel nyakon ragadtuk,
S függtünk letéphetetlenűl,
Mint a pióca, rajtuk.
Ha oly hosszú lesz életünk,
Mint kortyaink valának,
Megérjük boldogabb korát
A bús magyar hazának.
Mint kortyaink valának,
Megérjük boldogabb korát
A bús magyar hazának.
Pest, 1844. szeptember
