Petőfi Sándor: ELSŐ SZERELMEM
A hű emlékezet;
Meghozza méz gyanánt szivembe
Első szerelmemet.
Mindig mi jól esék;
Hiszen e prózai világban
Nincs más költőiség.
Lyányát szerettem én,
S boldog valék, mert a lyánykától
Viszontszerettetém.
Tálalni ő szokott,
S mindenkor én elémbe tette
A legjobb falatot.
Sonkát s más egyebet,
Mit szép szerével a kamrából
Kihozni lehetett.
A kertbe illanánk,
És ott a kertben, ottan várt csak
Az üdvek üdve ránk!
Nagy ünnepélyesen,
Csak a békák kuruttyolának
A szomszéd réteken.
Érzelgénk boldogan;
Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold,
Be szép egy este van!
És mindörökre tán,
Már nem terem számomra többé
Sem sonka, sem leány.