Petőfi Sándor: HA
HA
Ha kalapomnak szőre volna,
És jobbra-balra nem konyulna:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
És jobbra-balra nem konyulna:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Ha már nem volna vagy két éve,
Hogy a mellényem meg van véve:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Hogy a mellényem meg van véve:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Ha volna több, mint egy kabátom,
Mit hordanom kell télen, nyáron:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Mit hordanom kell télen, nyáron:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Ha a nadrágom alja, térde
Nem volna oly nagyon megsértve:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Nem volna oly nagyon megsértve:
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Ha a csizmámnak talpa, sarka
Nem kérdené, hogy hol a varga?
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Nem kérdené, hogy hol a varga?
Én volnék a derék legény!
Arszlánnak is beilleném.
Ha majd e ha, ha ha, ha meg ha
Elpusztul tőlem a pokolba:
Én leszek a derék legény,
Mindjárt arszlánnak illem én.
Elpusztul tőlem a pokolba:
Én leszek a derék legény,
Mindjárt arszlánnak illem én.
Pest, 1844. szeptember
