Petőfi Sándor: LYÁNYKA, MIKOR...
Én nem szóltam és te hallgatál.
Hej! ha tudnám, be sokért nem adnám,
Hogy te akkor min gondolkozál?
Hogy... izé... bizony már nem tudom:
Mit gondoltam? - csak hogy volt temérdek
Gyönyörűséges gondolatom.
Mely bűbájosan csilingele,
Bájosan,... de némely'k olyan búsan,
Hogy szivem majd megrepedt bele!