Petőfi Sándor: NEM HÁBORÍTOM-E NYUGALMAD...
Elásott kincse életemnek!
Ha szívem árva gyermekével,
A halványarcu szenvedéssel
Hozzád gyakorta kijövendek?
Sírhalmod mellé halkan lépek:
Csak csókomat teszem fejfádra,
- Azt is lemossa könnyem árja, -
És ekkor ismét hazatérek.