Petőfi Sándor: ROSZ VERSEIMRŐL
ROSZ VERSEIMRŐL
Tán én nem tudnék írni
Mindig jó verseket?
De szívem főerénye
Az emberszeretet.
Mindig jó verseket?
De szívem főerénye
Az emberszeretet.
Valóban!... már pedig ha
Mindig csak jót irok,
Mivé lennének úgy a
Szegény kritikusok?
Mindig csak jót irok,
Mivé lennének úgy a
Szegény kritikusok?
Időnként valamicske
Ezeknek is csak kell,
S ők minden hulladékot
Gyönyörrel falnak fel.
Ezeknek is csak kell,
S ők minden hulladékot
Gyönyörrel falnak fel.
Rágódjanak szegények,
Csak élősködjenek!
Hiszen, ha nem csalódom,
Tán ők is emberek.
Csak élősködjenek!
Hiszen, ha nem csalódom,
Tán ők is emberek.
Pest, 1845. február - március
