Petőfi Sándor: VADONERDŐ A VILÁG...
Oly sötét, oly éktelen vadon!
Benne járok én, elfáradt vándor;
Éj van és az útat nem tudom.
Ágak-bogak gyér nyilásin át;
Te vagy az, te szeretett leányka,
Követem fényednek sugarát.
Nyughatom majd - egy csöndes tanyán?
Vagy csalóka bolygótűz csak, amely
Temetőbe... sírba visz talán?