Petőfi Sándor: EGÉSZ VILÁG A HARCMEZŐN...
EGÉSZ VILÁG A HARCMEZŐN...
Egész világ a harcmezőn,
Csak én nem vagyok ottan,
Ki harci vágyat annyiszor
Éreztem és daloltam!
Csak én nem vagyok ottan,
Ki harci vágyat annyiszor
Éreztem és daloltam!
S e vágy, e láng még most is ég,
Még most sem halt ki bennem,
Rohannék, és maradni kell,
És nem lehet elmennem.
Még most sem halt ki bennem,
Rohannék, és maradni kell,
És nem lehet elmennem.
A szégyen és a fájdalom
Kettős könyűje áztat,
Szivemre szállt a fájdalom,
Nem, nem az: a gyalázat.
Kettős könyűje áztat,
Szivemre szállt a fájdalom,
Nem, nem az: a gyalázat.
Oh gyermekem, oh gyermekem,
Még meg sem vagy születve,
S szivemre máris kínt hozál
S gyalázatot nevemre!
Még meg sem vagy születve,
S szivemre máris kínt hozál
S gyalázatot nevemre!
Ha megleszesz, ha élni fogsz,
Úgy fogsz-e majdan élni,
Hogy nevünkről elvész e szenny,
Mely azt miattad éri?
Úgy fogsz-e majdan élni,
Hogy nevünkről elvész e szenny,
Mely azt miattad éri?
De az soká lesz, addig én,
Leszállhatok a sírba...
Fejfámra ne legyen nevem
Sötét betükkel írva!
Leszállhatok a sírba...
Fejfámra ne legyen nevem
Sötét betükkel írva!
Jőjön csak a tavasz! a fák
Zöldelni fognak akkor,
Az én híremnek fája is
Kizöldül a tavaszkor!
Zöldelni fognak akkor,
Az én híremnek fája is
Kizöldül a tavaszkor!
Debrecen, 1848. december
