Reményik Sándor: Kísérő levél borbereki verseimhez
Kísérő levél borbereki verseimhez
Szőcsné Szilágyi Piroska festőművésznőnek
aki a "Vadvizek zúgása" címlapját festette
aki a "Vadvizek zúgása" címlapját festette
Testvér, aki a lelked ideadtad,
Hogy egésszé tedd az én lelkemet:
A mű, a kettőnk műve szárnyrakél -
S ma titkos ünnepet ül Borberek.
Hogy egésszé tedd az én lelkemet:
A mű, a kettőnk műve szárnyrakél -
S ma titkos ünnepet ül Borberek.
Mert hidd el: reánk várt az ősi erdő,
Reánk vártak a sziklák, patakok,
Szunnyadó lelkük nekünk tartogatták
Mi fedeztük fel, mienk a titok.
Reánk vártak a sziklák, patakok,
Szunnyadó lelkük nekünk tartogatták
Mi fedeztük fel, mienk a titok.
Mert ezeréve tartanak a sziklák
Ott néma, komor prédikációt;
De nem volt, aki megértse a lelkük,
S kimondja helyettük a néma szót.
Ott néma, komor prédikációt;
De nem volt, aki megértse a lelkük,
S kimondja helyettük a néma szót.
Rab volt a fák, a sziklák lelke, rab volt,
S nem tudta senki, egyedül mi tudtuk.
Mi vagyunk a szabadságharcosok:
Az erdő lelkét felszabadítottuk.
S nem tudta senki, egyedül mi tudtuk.
Mi vagyunk a szabadságharcosok:
Az erdő lelkét felszabadítottuk.
S most végigvisszük kunyhón, palotán,
Ahova bekopogunk: szélvész támad,
S utána talán tisztább lesz a csend,
És talán méltóságosabb a bánat.
Ahova bekopogunk: szélvész támad,
S utána talán tisztább lesz a csend,
És talán méltóságosabb a bánat.
De mindegy végül, hogy mikép fogadnak
A kunyhók - és mikép a paloták.
Mi felfedeztünk egy darab világot:
Új Kolumbuszok, új Amerikát:
A kunyhók - és mikép a paloták.
Mi felfedeztünk egy darab világot:
Új Kolumbuszok, új Amerikát:
És az a világ minket ünnepel.
Hallod, hogy harsonáz az éjji szél?
Ma felénk hozsannáz a rengeteg,
És felénk remeg minden tű-levél.
Hallod, hogy harsonáz az éjji szél?
Ma felénk hozsannáz a rengeteg,
És felénk remeg minden tű-levél.
Rajtunk keresztül beszél Borberek,
Beszél fennszóval, beszél a világnak!
Mint a szülők az apró gyermeket:
Mi szólni tanítjuk a Mammuth-fákat!
Beszél fennszóval, beszél a világnak!
Mint a szülők az apró gyermeket:
Mi szólni tanítjuk a Mammuth-fákat!
Emlékszel, Testvér, hogy' mondja az Írás?
Hogy "a teremtett világ kínjai
Az Istenfiak után epedeznek".
Most mi vagyunk az Isten fiai!
Hogy "a teremtett világ kínjai
Az Istenfiak után epedeznek".
Most mi vagyunk az Isten fiai!
Testvér, ma Borberekre jer velem,
Ma Borberekre küldd a lelkedet.
Győztünk. Szúrjuk az ősfenyők tövébe
Én a tollamat, Te az ecsetet.
Ma Borberekre küldd a lelkedet.
Győztünk. Szúrjuk az ősfenyők tövébe
Én a tollamat, Te az ecsetet.
1921 karácsony
