Reményik Sándor: Emberek
Emberek
Várad - vasárnap - korzózó tömeg.
Fecsegő tarka nép... idegenek.
Fecsegő tarka nép... idegenek.
Nehéz, fertőzött, fülledt levegő:
Mit varázsoljak én ebből elő?
Mit varázsoljak én ebből elő?
Mintha egy láthatatlan vak erő,
Sorsokat össze-vissza keverő,
Sorsokat össze-vissza keverő,
Maga előtt sok buta bábot tolna...
És nincs egy arc, amelyen lélek volna.
És nincs egy arc, amelyen lélek volna.
S ki szembejő velem, az idegen
Talán engem néz ilyen hidegen.
Talán engem néz ilyen hidegen.
S kérdezheti: én mit keresek itt,
Hova hurcolom sorsom terheit?
Hova hurcolom sorsom terheit?
Mért teszem azt, amit nem akarok
Fecsegés helyett mért nem hallgatok?
Fecsegés helyett mért nem hallgatok?
Mért futok űzve, hajszolva, sután,
Reménytelenül, - gyógyulás után?
Reménytelenül, - gyógyulás után?
És mért keresem most e versen át,
És mindíg, minden hamis hangon át
Az életem igazi dallamát?
És mindíg, minden hamis hangon át
Az életem igazi dallamát?
Nagyvárad, 1925 május
