Reményik Sándor: Porszem a Szaharából

Full text search

Porszem a Szaharából
 
A Szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.
 
A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.
 
A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva
 
Én kitártam a kebelem a szélnek,
A szélkavarta, roppant, üres térnek.
 
Akkor, nézve a nagy kietlenséget, -
Egy vándorporszem a szívembe tévedt.
 
Ő megpihent, a szívem védi, ója -
De lettem én a földnek bujdosója.
 
Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
Akit a Számum hagyatéka éget:
 
Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
És benne van az egész sivatag.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi