Reményik Sándor: Találkozás

Full text search

Találkozás
 
A budai Verbőczy gimnázium ifjúságának,
1932 március 5. emlékezetére
 
Fiúk, én nem tudom, ez hogy esett:
Egyszer csak ott álltam közöttetek.
 
Fölöttem lomhán úsznak szürke évek,
És hónapokig nem érzem, hogy élek.
 
A mának szürke közöny-óceánján
Magam is úszom, közönyösen, árván.
 
Aztán, néha, egy déli szigeten
Zöld ág lobog, illat száll melegen'.
 
Ilyen szigeten álltam köztetek:
Fiúk, én nem tudom, ez hogy esett.
 
Kikeltek rég elhullatott magok
Amikre itthon alig gondolok.
 
És tapintható nagy-nagy közelségben
Elém lobbant nem-sejtett szép vetésem.
 
Ujjongó, ifjú déli szigeten
Zöld ág lengett, illat szállt melegen.
 
Szeretnek, gondoltam, - tehát: vagyok.
Nagyot dobbant szívem, a tetszhalott.
 
Hát mégis, mégis tettem valamit,
Jó helyre szórtam lelkem magvait.
 
A legjobb helyre, a dél szigetére,
A legjobb helyre: a jövő szívébe.
 
Nekem nincs se fiam, se tanítványom,
És mégis virul kettős apaságom.
 
És mégis zöldel nem-sejtett vetésem
Túl szürke ködön, rejtett messzeségben.
 
Akkor is, ha itt földig ver a kétség
És sárban hagy az illanó reménység.
 
Suhog az én vetésem szabadon,
Míg itt leőrlöm rabszolga-napom.
 
Fiúk, én nem tudom, ez hogy esett,
Egyszer csak álltam, s szóltam köztetek.
 
1932 április 3

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi