Reviczky Gyula: XXXIX. Találkozunk végre mégis!
XXXIX. Találkozunk végre mégis!
Találkozunk végre mégis!
Örül ennek még az ég is.
Úgy ragyog rám, úgy nevet
Tiszta lánggal, mint szemed.
Örül ennek még az ég is.
Úgy ragyog rám, úgy nevet
Tiszta lánggal, mint szemed.
Sok bajomban, bánatomban,
Ködös, téli, bús napokban
Szép szemednek súgara
Világított egymaga.
Ködös, téli, bús napokban
Szép szemednek súgara
Világított egymaga.
Hogyha majd most belenézek,
Meneküljön az igézet,
Mely, lekötve ajkamat,
Azt mondotta: Nem szabad!
Meneküljön az igézet,
Mely, lekötve ajkamat,
Azt mondotta: Nem szabad!
Megragadom ezt a perczet;
Megcsókollak, megölellek.
Hosszan érzett híjamat
Töltse bé egy pillanat!
Megcsókollak, megölellek.
Hosszan érzett híjamat
Töltse bé egy pillanat!
