Reviczky Gyula: XXXV. Én édes elhervadt virágom
XXXV. Én édes elhervadt virágom
Én édes elhervadt virágom,
Ne búslakodj' az elmuláson.
Emlékezzél meg néha rólam,
Megbánás nélkül, álmodóan.
Ne búslakodj' az elmuláson.
Emlékezzél meg néha rólam,
Megbánás nélkül, álmodóan.
Mint a hogyan mogorva télbe'
Gondolsz május szelid egére
S lelkeden kéjes némasággal
Tavasz fuvalma rezdül által;
Gondolsz május szelid egére
S lelkeden kéjes némasággal
Tavasz fuvalma rezdül által;
Mint a hogyan bús éjszakákon,
Ha szempillád' kerűli álom,
Beragyog szíved éjjelébe
Sugaras üdvöd tiszta kékje;
Ha szempillád' kerűli álom,
Beragyog szíved éjjelébe
Sugaras üdvöd tiszta kékje;
Óh, sírjuk vissza! Égi hittel
Nézzünk a vesztett multra. Hidd el,
Drágább a viruló tavasznál
Az a tavasz, mely veszve van már.
Nézzünk a vesztett multra. Hidd el,
Drágább a viruló tavasznál
Az a tavasz, mely veszve van már.
Kihül a föld, az ég sötét lesz:
Szerelem szép ábrándja véges.
De szende fényt derít reája
Emlékezetnek holdvilága.
Szerelem szép ábrándja véges.
De szende fényt derít reája
Emlékezetnek holdvilága.
