Reviczky Gyula: Barabás Miklóshoz
Barabás Miklóshoz
Öregnek hívnak; de ne bándd, hogy az vagy!
Az istenek oly ifjuságot adtak,
Mely az időt tuléli, halhatatlan;
Él az ecsetben, hangban és a dalban.
Halandó ember csak a föld pora;
De a müvészet meg nem hal soha!
Az istenek oly ifjuságot adtak,
Mely az időt tuléli, halhatatlan;
Él az ecsetben, hangban és a dalban.
Halandó ember csak a föld pora;
De a müvészet meg nem hal soha!
Öregnek hívnak; de ne bándd, hogy az vagy!
Dicső napokról tud beszélni ajkad.
Midőn te ifju voltál, drága néped
Áldásos korra, új eszmékre ébredt.
Boldognak mondalak, mert láthatád
Széchenyi, Vörösmarty korszakát.
Dicső napokról tud beszélni ajkad.
Midőn te ifju voltál, drága néped
Áldásos korra, új eszmékre ébredt.
Boldognak mondalak, mert láthatád
Széchenyi, Vörösmarty korszakát.
S megértél többet is, nagyobbat is még!
Midőn a zászlót lobogtatva vitték
S felzúgott győzedelmes harczi ének:
Irigylendő müvész, ezt is megérted,
S e nagy idők számos nagy emberét
te színről szinre láttad, ismeréd.
Midőn a zászlót lobogtatva vitték
S felzúgott győzedelmes harczi ének:
Irigylendő müvész, ezt is megérted,
S e nagy idők számos nagy emberét
te színről szinre láttad, ismeréd.
Nem fegyverrel, nem is gyujtó beszéddel,
Mégis közöttük álltál ifju hévvel.
Együtt küzdöttél az egész hazával,
Ecsettel kézben és szivedbe' lánggal.
És hogy csodálják késő unokák:
Megfestéd korod arczképcsarnokát.
Mégis közöttük álltál ifju hévvel.
Együtt küzdöttél az egész hazával,
Ecsettel kézben és szivedbe' lánggal.
És hogy csodálják késő unokák:
Megfestéd korod arczképcsarnokát.
S minő arczképek! Népünk java-jobbja
Vonul szemünk előtt el hosszu sorba':
Kossuth, Petőfi arcza s annyi másé,
- Ki győzné végig elsorolni, hányé! -
Te általad beszél hozzánk hiven.
Van-é ki még nem látta?... Nem hiszem!
Vonul szemünk előtt el hosszu sorba':
Kossuth, Petőfi arcza s annyi másé,
- Ki győzné végig elsorolni, hányé! -
Te általad beszél hozzánk hiven.
Van-é ki még nem látta?... Nem hiszem!
S egyet mondok még. Légy ezért is áldott!
Nyakadba nem vevéd a nagy világot.
Itthon maradtál zajtalan', szerényen;
A honfiról is elmondhatjuk: éljen!
A magyar ugy ismer mint hű fiát,
Kinek hazája nem a nagyvilág.
Nyakadba nem vevéd a nagy világot.
Itthon maradtál zajtalan', szerényen;
A honfiról is elmondhatjuk: éljen!
A magyar ugy ismer mint hű fiát,
Kinek hazája nem a nagyvilág.
A jó isten kegyelméből megérted,
Fejlését magyarok müvészetének;
És két szemed örömkönnyezve látja,
Hogy már hazádnak is van képirása.
Az úttörők által vetett magot,
Örvendj, gyümölcsöt hozni láthatod!
Fejlését magyarok müvészetének;
És két szemed örömkönnyezve látja,
Hogy már hazádnak is van képirása.
Az úttörők által vetett magot,
Örvendj, gyümölcsöt hozni láthatod!
Öregséged békén, nyugodtan éljed.
Gyümölcsöző volt, nem ment kárba élted.
A magyar művészet történetében
Fogsz élni, mig csak érdem lesz az érdem.
Neved mellett jövőben majd az áll,
Hogy úttörő, az elsők közt valál.
Gyümölcsöző volt, nem ment kárba élted.
A magyar művészet történetében
Fogsz élni, mig csak érdem lesz az érdem.
Neved mellett jövőben majd az áll,
Hogy úttörő, az elsők közt valál.
