Reviczky Gyula: Segélyzett költő
Hogy egy költő segélyt kapott,
Az államtól szubvencziót.
Nem tréfa! Néztünk is nagyot.
Még sem halunk éhen tehát,
Az állam végre észrevesz,
Ha kinlódtunk egy élten át.
Öreg már és beteg szegény;
Egy rideg élet alkonyán
Eltartja a jótétemény.
Ahol rághatja kenyerét.
Rászolgált negyven éven át,
Hogy végre észre is vegyék.
Siváran teltek évei.
De most már minden rendbe jött,
Az állam őt segélyezi.
Művész, dicsérd az államot!
Fogadd alázattal kegyét!...
Én titkon elmélázgatok:
Csodák csodáját műveli,
Hogy költő kegyre nem szorul,
Mert eltartják a művei?